| - Nehz lesz megszokni az j vrost, igaz? – Hati lustn felemeli a fajt, rm nz, majd szusszan egyet s alszik tovbb. Na ennyit az egyttrzsrõl.
Vadidegen orszgban vagyok, az egyetlen ismerõsm a farkasom, Hati. Kt hnappal ezelõtt mg a kanadai erdõben csatangoltunk, most meg itt poshadok a tokii betondzsungelben. Az anym jra frjhez ment, n meg apmhoz kltztem, ugyanis kisebb csaldi botrny kerekedett kztem s az j frj kztt. Most mindketten boldogok vagyunk: anym is s n is. Csak a krnyezet hinyzik, tiszta kk g, sûrû fenyõerdõ, magas hegyek. Mindennek a tetejbe apm ragaszkodik ahhoz, hogy suliba jrjak, nem lehetek magntanul. Egy raks idegen klyk. Borzaszt. Nem arrl van sz, hogy nem tudok japnul, mert folykonyan beszlek – anym nem hagyta ki a nevelsembõl – de csak apai gon vagyok japn, anym kanadai. Tartok tõle, hogy a beilleszkeds – mr ha egyltaln lesz ilyen – nem megy majd zkkenõmentesen. A kpessgem pedig csak rontani fog a dolgon. Hogy milyen kpessg? Ht a smnsgom, legalbbis Szrke Sas gy nevezte. Szrke Sas egy indin ismerõsm, mg a “rgi” idõkbõl. Hati pedig egy szellem, egy ezst farkas szellem. Kicsi gyermekknt nekem termszetes volt, hogy szellemeket lttam, br anyt szmtalanszor kiakasztottam vele. Aztn egy nap tallkoztunk Sassal s lttam hogy egy nagy “madr” l a vlln s megkrdeztem tõle, hogy hvjk a madarat. Nem lepõdtt meg a krdsen. Elmeslte neki anya miket szoktam mondani s innentõl bartok lettnk. Meslt nekem a smnokrl, a szellemekrõl s segtett megtallnom Hatit, aki a vdõszellememm vlt. A madrrl kiderlt, hogy Sas vdõszelleme. Annak ellenre, hogy egy idegen orszgban lek mostantl, nem rzem magam olyan egyedl, hisz velem van a farkasom. Apmat ritkn ltom, mert sokat utazik, nagyjbl kt-hrom havonta hazajn pr napra. Ketten maradtunk Hati…
Ht, ez is elrkezett. Elsõ napom a suliban. A legszrnyûbb az egszben, hogy egyenruht kell viselni. Haza akarok menni!
- Eve, gyere be! – szlt Hamato tanr r, az osztlyfõnkm. Mrtrokat megszgyentõ elszntsggal lpek be a terembe. Odamasrozok a tanri asztal mell, majd megllok s felmrem a terepet. tlagos iskolai tanterem, a padok ngy soros elrendezsben, fik-lnyok vegyesen. – Gyerekek. Szeretnm bemutatni az j osztlytrsatokat. Eve Miyazaki. Eve, mutatkozz be krlek.
- dv. Eve vagyok. Kanadbl rkeztem. – hozz kell edzõdnm az itteni udvariassgi szoksokhoz…
- Krlek foglalj helyet. Kezdjk az rt!
Az ablak felõli elsõ sor utols padjban tallok helyet. Kiss bamba tekintettel bmulok ki a fejembõl, mikor ismerõs derengst ltok a szemem sarkbl. A msodik sor tdik padjban lõ src krl szellem van! Biztos szre sem vette… Az tlaghalandknak fel sem tûnik az ilyesmi s a smn ritka kztk. Figyelmesen szemllem a szellemet. J, egy szamurj! Ht ilyet se lttam mg, pedig tallkoztam nhnnyal. Na, mindegy. Hamar eltelik az ra. Nyugodtan kistlok a terembõl az udvarra s keresek egy csendes zugot. Kzben Hati is gy rzi, hogy hinyzom neki, s elõbjik. Szoksa szerint leheveredik mellm s gy tesz, mint aki alszik. Behunyom a szemem s prblom figyelmen kvl hagyni a vilgot, de nincs szerencsm.
- Te vagy az j lny, ugye? – krdezi egy hang. Morcosan felpillantok s az a barna haj fi az, akit a szamurj ksr. – Nem harap? – krdi s Hatira mutat. Menten lehidalok! Ltja a szellemeket?
- Igen n vagyok, te pedig az osztlytrsam vagy s smn. Igaz? – egyre rdekesebb lesz ez a nap.
- Valban smn vagyok. A nevem Yoh Asakura, ez a szellem pedig Amidamaru. – mutat a hta mg, ahol megjelenik az emltett szamurj s dvzlskpp int egyet.
- Yoh, Yoh! Ana keres! – kiabl egy alacsony kisklyk az udvar kzeprõl.
- Õ Morti – int a gyerek fel. – Megyek mindjrt! Tudod mit, ha van kedved este tugorhatnl hozznk. Mezõ utca 2. – ajnlja. Mg nem is ismer, de mr meghv magukhoz. rdekes egy figura.
- Majd megltom, ha lesz idõm tmehetek. – vlaszolom minimlis lelkesedssel.
- Ok. – ezzel magamra hagy.
El kell ismernem, furcsa a gondolat, hogy ms smn is van a kzelemben. Majd megltjuk…
Nmi szorongssal kopogok Yohk ajtajn. Egy ismeretlen lny jn ajtt nyitni. Hmm, mintha osztlytrsam lenne…
- J estt. – ksznk.
- Teht te vagy Eve. Ana vagyok – fogad. – Gyere be, ksz a vacsora.
Az ebdlõbe ksr, ahonnan beszlgets szûrõdik ki. Belpve egy csom emberrel s szellemmel tallom magam szembe. Hova keveredtem?
- Szia Eve! Mr azt hittem nem is jssz! – dvzl Yoh.
- Hell. Nem zavarok? – krdezem megszeppenve.
- Nem, gyere nyugodtan. – mutat egy res helyre a kzpen ll asztalnl. Lelk, kzben Hati, mint az rnyk, kveti minden mozdulatomat.
- Teht egy jabb smn. – jegyzi meg a velem szemben lõ lila haj fi, aki mgtt egy hatalmas termetû harcos posztol.
- Igen. De mg be sem mutatkozott a kis hlgy. – szl kzbe egy magas, fura haj frfi. Õ a legidõsebb a trsasgban, ahogy elnzem s egy gykszerû szellem lebeg mellette.
- Eve Miyazaki vagyok, Yoh osztlytrsa s nemrg kltztem ide Kanadbl. De mg ti sem mutatkozatok be. – felelem.
- n Ryu vagyok. Ez a zld bõrû pedig Tokagero. – int a szelleme fel.
- Engem szlts Traynek, a vdõszellemem, pedig Cory. – folytatja a kk haj src. Az asztalon egy pici manszerû szellem egy nagy lapulevllel a kezben.
- Lyserg Diethel, a vdõszellemem pedig Chloe. – egy zld haj s szemû fi, a vlln egy tndrhez hasonl szellem ldgl
- VIII. Faust a nevem, õ pedig Elisa, a szerelmem. – egy flelmetes fazon mondja ezt s egy szõke szellemet lelget. Hova kerltem?
- n vagyok a csapat lelke s komdisa. A nevem Cyoco, a szellemem pedig Mik. – egy nagy haj fi s egy leoprd szellem.
- Az a morcos kpû alak veled szemben Ren, a harcos, pedig Bason. Ne flj nem harap. – celebrlja a bemutatst Yoh, mire a nevezett src csnyn nz r.
- , nem mutattam be a farkasom: Hati, egy ezst farkas szelleme. – kicsit fura, hogy msok is ltjk Hatit…
- Honnan van a neve? – krdezi Tray. – Ismerõsen cseng, de nem tudom hova tenni.
- A germn mitolgia egyik farkasa, aki a holdat kergeti s ha utolri, eljn a vilgvge. A testvre Skll, pedig a napot hajkurssza. Nekem gy mesltk.
- Illik hozz. Bundja a hold ezstje, szeme a jg kkje. – jegyzi meg Ren, kzben meredten bmuljk egymst a farkassal.
- Szerelem elsõ ltsra. – szl kzbe Cyoco mire Ren egy lndzsa s egy szablya keresztezshez hasonlatos fegyvert kap elõ s a kpbe nyomja.
- Mg egy beszls s egy fejjel alacsonyabb leszel! – fenyegeti meg a mkamestert. – Hogy llsz a harccal? – krdi tõlem n pedig rtetlenl pislogok.
- Milyen harccal?
- A smnharccal. – feleli Tray.
- Az mi? – mintha elvesztettem volna a trsalgs fonalt…
- Nem tudod? – krdezik egyszerre. Azok az elkpedt arcok!
- Nem. Baj?
- Hatalmas baj. De ne aggdj, majd mi megtantjuk. – vigasztal Yoh. Mirt rzem gy, hogy ennek nem lesz j vge?
Itt kivgdik az ajt, Ana jelenik meg a kszbn egy nagy tllal.
- Esetleg, ha ettetek, akkor megtanthatjtok, de most senki sem megy sehova.
- “Menni vagy nem menni az itt a krds…” – szavalja Cyoco.
- Mit mondtam az elõbb? – krdi Ren.
- J, j rtettem, de ezt nem lehetett kihagyni… - mentegetõzik a mkamester.
Kellemes beszlgetssel telik az idõ. Kiderl, nem n vagyok az egyetlen idegen itt. Lyserg Anglibl jtt, Tray szakrl, Ren Knbl, Cyoco pedig Amerikbl. A kaja vgeztvel Yoh felpattan, majd karon fog s kirngat az udvarra. A tbbiek a utnunk sereglenek. Mi folyik itt?
- Kezdjk az elejn, rendben? – krdi Yoh n meg csak rtetlenl blogatok. – A smn kapocs az lõk s a holtak lelke kztt. Kpes egysget alkotni a szellemekkel. Ennek elsõ lpcsõje a llekegyests vagy szellemegysg.
- A mi? – nekem valami nagyon nem vilgos.
- Te s a szellemed egysget alkotva kpesek vagytok egyms tudst s erejt felhasznlva harcolni. Prbld meg. – javasolja.
- Na s hogyan?
A kvetkezõ pillanatban a srcok magukhoz hvjk a szellemeiket s egy nagy villans ksretben a testkbe olvasztjk, olyan szvmagassgban. Aztn, mikor vgre elhal a fny, mindegyikk felett ott tkrzõdik a szellemk.
- Pofon egyszerû a dolog. – szlal meg Yoh, kicsit furcsn zeng a hangja.
- Te jssz. – biztat Tray. – Fog ez menni, csak bzz magadban s Hatiban.
Na, j. Nem halok bele, max nem sikerl. Hatira nzek, a tekintetnk egymsba kapcsoldik. Jgkk tekintetben a vgtelen hmezõket ltom, rohanni hatrtalanul, aztn azt veszem szre, hogy a farkas egy fnyes gmbb vltozott, melyet a markomban tartok. Nem habozok, a fiktl ltott mozdulattal a mellkasomhoz szortom. Hihetetlen erõ zdul vgig a csontjaimon. Emlkkpek kavarognak az agyamban, havas tj, kopr jgtblk, vgtelen szabadsg, ismerõs erdõk. Mikor vgre odig jutok, hogy tudjam mi is trtnik krlttem, ht kvncsi szempr szegezõdik rm. Nem igazn rtem mit bmulnak rajtam, ht megkrdem.
- Mi trtnt? – a hangom pokolian rekedt, mg nekem is. Tisztra mint egy jl szitult tdõbeteg.
- A szemed s a hajad… - mondja kikerekedett szemekkel Ren.
- Mi van vele? – mg mindig nem rtem az sszefggst.
- Menj s nzd meg. – javasolja Yoh.
rtetlenkedve megyek a hzba, hamar tallok egy tkrt s kis hjn felsiktok, mikor belenzek. Hol az n derkig rõ, ben fekete hajam s a zld szemem? Helyette egy ezst haj, jgkk szemû lny tekint rm a tkrbõl.
- Mi a frsz trtnt velem? – krdezem a tbbieket, mikor visszabotorklok az udvarra.
- A llekegyests kvetkezmnye a klsõd. Ne ijedj meg nem vgleges. Ritka ez a kpessg s elvileg a llekkontrollnl is ez fog majd trtnni. – vlaszolja Ana.
- s gy hogy tud harcolni? – rdeklõdik Tray.
- Ahogy a farkasa, karommal s az agyaraival, de gy ltszik ezek csak veszlyhelyzet esetn kerlnek elõ.
- Akkor teszteljk az elmletet! – rikoltja Ren s rm ront a fegyvervel.
Fel sem fogom mi trtnik. Annyit ltok csak, hogy a penge villog svknt kzeledik felm, de nem tall el, mert mr nem vagyok az elõbbi helyemen. m kr korn rlnm, mert a kvetkezõ csapstl mr nem tudok leugrani. Automatikusan elõrenyjtom a karom, vrom a fjdalmat, ahogy a hideg fm majd belm mar, de helyette azt ltom, hogy a karmaimon – nem hlyltem meg, tnyleg! – szikrt vetve ll meg a fegyver. Ez az tõdtt megtmadott! – villan t az agyamon. Dhdten lendlk tmadsba…
Na valami itt nem stimmel. Mintha az elõbb mg pp csatztam volna, most meg a fldn heverek s Tray meg Yoh lefognak.
- Elruln valaki, hogy mit mûveltek? – krdezem. J, a hangom jra normlis.
- Elengedhetitek. – hallom a htam mgl Ana hangjt.
Vgre leszllnak a htamrl. Kelletlenl tpszkodok fel s sztnzek. Ren a fldn l s jra tanul llegezni, a tbbiek kicsit tvolabbrl szemlnek.
- Krdezzem mg egyszer, vagy vlaszoltok? – valami nagy gond lehet, mr csak az arckifejezsekbõl tlve.
- Kis hjn meglted Rent. – feleli Yoh. Biztos rosszul hallottam…
- Az nem lehet!
- De igen, elveszetted az uralmat Hati felett, totl begõzltl. Kicsit megcscsltad Ren nyakt, mire nagy nehezen lerngattunk rla. – magyarzza Tray. Ez nem lehet! n ilyet sosem tennk! Ez az egsz a llekiz miatt trtnt!
- A miatt a llekiz miatt trtnt az ami. Szrnyeteg lettem! Istenem, egy vrengzõ szrnyeteg lettem! – ezzel kirohanok az utcra. El innen!
Odahaza zokogva borulok az gyra. Soha tbb nem akarom ltni a farkast! Kellett nekem msokra hallgatni! Te utols hlye! rzem, hogy elõjtt Hati.
- Tûnj el innen! Mostantl nem akarom, hogy a vdõszellemem legyl! – m nem hallgat rm, mert rzem hogy a bundja vgigsimt a lbamon.
- Ne haragudj rm Eve, krlek. – mly, rekedt hang csendl mellõlem. Elkpedve nzek fel, de csak a farkas ll ott, viszont nem hlyltem meg s tnyleg hallottam.
- Te beszlsz hozzm? – krdezem a bundstl. Elg abszurdnak tûnik…
- Igen. Nagyon mrges vagy? – krdi. Ltom ahogy mozog a pofja, hallom ami mond, de mgis kptelen vagyok elhinni.
- Mita tudsz te beszlni? – krdezem.
- Amita megcsinltuk a llekegyestst. – feleli. – Nagyon rd ijesztettem?
- Baromira a frszt hoztad rm! Mirt kellett megharapni a srcot? – most vgre van kivel dhngenem…
- Nagyon sajnlom, de bntani akart tged. – bûnbnan tekint rm. – Senki sem rthat neked bntetlenl. – jelenti ki szilrd elhatrozottsggal. Vgre feltpszkodom s letrlm a knnyeimet.
- Akkor sem kellett volna megharapnod.
- Nem haraptam meg, mert abba ott helyben belehalt volna. Ne flj tbb nem akar majd fjdalmat okozni. – lefekszik mellm, fejt a combomra hajtja s onnan nz rm lusta tekintettel.
- Nem akart komolyan rtani nekem, csak az erõnket akarta tesztelni. Klnben is, mirt vetted t az irnytst a testem felett? Nem engedtem meg tudtommal.
- Ha nem teszek gy, akkor alulmaradtunk volna. gy viszont meg tudtalak vdeni.
- Egyezznk meg valamiben. Ha legkzelebb ilyen fordulna elõ, akkor elõtte ezt megvitatjuk. Rendben?
- Igen. – rm emeli gynyrû tekintett, ragaszkodst s szeretet ltok benne.
- Tudod mit, prbljuk meg jra ezt a llekegyestst…
gyesen trek ki a felm svtõ penge tjbl.
- Karomvihar! – vltm, s egy jgdarabkkbl ll felhõ jelenik meg, ami Yoh fel indul.
- Ez nem r! Tl sok van belõle! – kiablja.
- gy jrtl! Add fel, semmi eslyed.
- Mennyei csaps! – sikerl a jg egy kis rszt hatstalantania, de mg mindig eslytelen szegny.
- Kr erre pazarolni az energidat haver. – jegyzem meg.
- J feladom, nyertl. Na vrj amg megtanulod a szellemkontrollt s az ris szellemformt. Akkor majd n tantalak mresre. – fenyegetõzik vigyorogva.
- Majd ha eljn az ideje ezt megtrgyaljuk. – vigasztalom.
Mivel vge a harcnak, ht Hatival klnvlunk.
- Itt az ideje, hogy egy szinttel feljebb lpj. – kzli Lyserg, aki eddig biztonsgos tvolsgbl figyelte a meccset.
- s mi az akadlya? – krdem.
- Kne valamilyen fegyver. – szl kzbe Ren.
- Minek?
- Bason! A daoba! – ezzel a szellem eltûnik a fegyverben. – Ez ltal egy sokkal erõsebb s hatkonyabb szellemformt hozol ltre. n a daot hasznlom, Yoh a kardot, Tray vagy a deszkjt vagy az icapousit s Lyserg pedig az ingt.
- De n nem ismerem a fegyverforgatst.
- Akkor majd megtanulod. – vigasztal Yoh. – De elsõnek el kne dntened, hogy milyen fegyvert szeretnl.
- Majd n segtek neked. Gyere. – int Ren.
- Hova megynk? – krdem, mivel elindult a vros fel.
- Csak gyere s ne akadkoskodj. – vllat vonok s utna indulok.
Hûazannya! Ezt nevezem fegyvergyûjtemnynek! Egy tornaterem mreteivel vetekedõ helysg tele klnbzõ fegyverekkel s pnclokkal.
- Nzz szt nyugodtan. – kikerekedett szemmel nzek Renre. De nem csorgok tovbb, hanem terepszemlre indulok.
Elkpesztõ fegyverek sorakoznak az llvnyokon, brmely gyûjtõ vagy mzeum becsletre vlna. Nem lesz knnyû vlasztani… Prbakpp megemelek egy hossz kardot, pokolian nehz. Na, ez nem az igazi. Ennl sokkal knnyebb kell…
- Nzd csak meg ezeket. – hoz ide egy pr szablyt Ren. Gynyrû ezsts pengiken felszikrznak a lmpk fnyei. vatosan kzbe veszem az egyiket. Knyelmes a fogsa s hihetetlenl knnyû. Ezt egyszerûbb forgatni. – Tetszik? – krdi.
- Igen, nagyon szpek.
- Akkor a tieid. – ezzel a kezembe nyomja a msikat is.
- De… ez a tid. – ellenkezem.
- Mostantl nem. Illik hozzd. Hasznld bszkn s gyesen.
Hati is elõbjik, mellm lpdel s szemgyre veszi a szablykat.
- Nagy erejû fegyverek. Egykor hatalmas harcos tulajdona volt mindkettõ. szakrl szrmaznak. – mindezt csak gy rnzsre. Okos bunds!
- Igen, valban szakrl szereztem õket. Gyertek s prbljtok ki. – ezzel elindul kifel. Egy kis udvarra rnk.
- Csak egy baj van vele. Nem tudom hogy kell hasznlni. – mintha ezt elfelejtettk volna…
- Elõszr prbld meg a szellemkontrollt, aztn megtanulod forgatni is. – javasolja.
- s hogy?
- Ahelyett, hogy magadba olvasztod a farkast, inkbb oszd meg az erõt a kt fegyver kztt. Pldul, ami eddig a karmokhoz adta az erõt, helyezd a jobb szablyba, a balba pedig az agyarak erejt. Ennl rthetõbben nem tudom megmagyarzni. – ad nmi instrukcit Ren.
Magamhoz hvom Hatit s igyekszem sszpontostani, hogy kett tudjam vlasztani az energiahullmot.
- Szablyba! – vltm s a kt energiacsvt ketttpve vltozst rzkelek magamban. Mintha a bõrm alatt apr kukacok nyzsgnnek, fel vagyok tltõdve, szinte sztvet egy j, meghatrozhatatlan erõ.
- Sikerlt! – hallom a tvolbl a smn hangjt.
- Ez elkpesztõ!
- Ezt nevezik furiokunak, szellemi energinak. Egy smn minl erõsebb, annl tbb a furiokuja.
- Akkor nekem mg gyrnom kell. – az erõ ami eddig majd sztvetett, most rohamosan cskken. Pr pillanattal ksõbb kimerlten vgdom hanyatt a fldn. – Pokolian j rzs, csak tl sokat vesz ki belõlem. Nem megy.
- Ha fizikailag s szellemileg is fejlõdsz, nõni fog a furiokud is, de ehhez kemny edzs kell. Ha megkred Ana-t, biztos kezelsbe vesz tged is.
- Na nem! Lttam mr Yoh edzst prszor s ksz, de nem krek belõle! Nem vagyok mazochista. – durva dolog…
- Akkor hogy akarsz tovbblpni?
- Valahogy mshogy. Nem hiszem el, hogy Ana az egyetlen eslyem! – zsenilis tlet! – Te nem tudnl segteni?
- Ht… Ana rt hozz.
- Felejtsd el, hogy megkrdeztem. Ksznm a fegyvereket. – mlyen meghajolok s hazaindulok. Hati is elõkeveredik s mellettem poroszkl.
- Van egy olyan sejtsem, hogy kemny napoknak nznk elbe. – morogja.
- Na ja. Mr ha tllem a dolgot…
- Vrj Eve! – hallom Ren hangjt a htam mgl.
- Mi van? – ez az edzs-dolog kicsit mogorvv tesz.
- Segtek!
- Komolyan? – van remny!
- Igen, de nem lesz olyan knnyû mint, hiszed s csak akkor hllkodj, ha mr tkletes lesz a technikd. – int le, pedig mr ugrottam volna a nyakba.
- Rendben.
- Akkor holnap reggel tallkozunk. – s lassan eltûnik az alkonyi homlyban…
Ki az a marha, aki hajnali hatkor kpes felkelteni, plne szombaton? Ugyanis valaki intenzven drmbl a hlszobaablakon. Nyûgsen mszok ki az gybl s botorklok az ablakhoz. Flrehzom a fekete stttõt s nmi hunyorgs utn meglepetten konstatlom hogy Ren csorog ott Basonnel. Kellet nekem a fldszintre kltzm…
- Mi van? – krdem, mikor kinyitom az ablakot.
- Szombat reggel hat ra. Egyl, ltzz s gyernk edzeni. – kommandroz, de mg ehhez tl kms vagyok.
- Mg kell egy kis idõ, hogy felbredjek, de azrt gyere be. – motyogom kt sts kztt. Elballagok ajtt nyitni.
- Nagyon lmosnak tûnsz. - jegyzi meg mikor mr a konyhban l. – s hogy idõt sproljunk, hoztam kajt. – majd elõvarzsol egy nagy paprzacskt. Kvncsian lesek bele. Kt sajtos croissan s egy pohr kv. Nos nem szeretem a kvt…
- Kszi, de nem rajongok a kvrt. Inkbb csinlok egy bgre tet.
- J, csak igyekezz.
Bgrt kertek s elõszedem a tea filtert. Forr vizet engedek r s mire elpuszttom az egyik stit, mr ksz is. Egy kevs citroml meg cukor s mr le is dntm egybõl. Na ez hinyzott. Innentõl pergõsebben kapkodom magam s teaivs utn tz perccel mr elhagyjuk a lakst.
- s most? – krdem.
- Futssal kezdjk. – s mr indul is, n meg gyõzzek utna rohanni…
Mr lassan egy rja loholunk, s gy tûnik abba se hagyjuk, mg bele nem halok. Hirtelen egy magas toronyhz elõtt fkeznk. Na vgre…
- Gyere. – int Ren s belp a forgajtn. Kvncsian kvetem. Vajon mit keresnk itt? – A lpcsõn megynk a legfelsõ emeletig. – ennek elmentek otthonrl!
- Ezt most komolyan gondoltad?
- Mozogj! – s mr rohan is felfel. Ez totl nem komplett! Mire felrek, mr gy rzem, hogy a lbaim helyn egy nagy adag kocsonya van csak. Ren trelmetlenl toporog egy ktszrny ajt elõtt. – Mg a reums lajhr is frgbb nlad!
- Ezt bknak veszem. – mg van energim humorizlni, j jel.
- Kvncsi vagyok, egy ra mlva is ilyen vidm leszel-e. – jegyzi meg. n meg elgondolkodom, hogy j tlet volt-e a segtsgt krni…
- Mit talltl ki?
- Egyenlõre nem kell tbbet futni – hl’ Istennek – viszont elkezdhetjk az erõfejlesztst. – ezzel kinyitja az ajtt. Benn egy klassz nappalival tallom magam szembe, de nincs remny, hogy szusszanjak egyet a knyelmesnek tûnõ kanapn, mert Ren vgigcsrtet s egy jobb oldali ajt mgtt eltûnik. Utna vonszolom magam. Egy kondi teremben tallom magam. Baljs elõrzet fog el. Ugye ez csak lom, s mindjrt a sajt pihe-puha gyikmban bredek…
- s most? – krdezem flve.
- Karizommal kezdjk. – mutat egy rejtlyes knzeszkzre. – lj a padra s szzig abba sem hagyhatod. – adja ukzba.
- Eddig ok, de hogyan kne elkezdenem?
- Ha leltl, megfogod a fejed felett lvõ vzszintes kart s mellkas-kzpig lehzod. Vilgos?
- Mint a nap. – na essnk neki…
Ksz, meghaltam. Este t ra s mg mindig edznk. Rjttem, mennyi kis izma van egy embernek, nekem ugyanis az sszes fjdalomtl vlt.
- Mra ennyi. – hallom a htam mgl Ren hangjt. Megknnyebblten engedem le a slyokat. – Htfõn tallkozunk jra. – de j, holnap amgy se tudok majd mozogni.
- Kezdtem azt hinni, hogy jflig itt lesznk. – morgom az orrom alatt.
- Egsz jl brtad, nem panaszkodtl, pedig azt hittem, hogy vgig nyavalyogni fogsz.
- Inkbb leharapom a nyelvem, semhogy panaszkodjak.
- Megnyugtat. Nem rtana, ha lelaztanl, mert holnap nem fogsz tudni mozogni. – kzben mr neki is llt. Irigylem az izmai miatt. Hol leszek n ilyen kidolgozott…
- Mr most se tudok megmoccanni.
- Ha nem laztasz, a kvetkezõt nem fogod brni. Knnyen lesrlhetsz.
- J, meggyõztl. – fejkrzssel kezdek, de attl tarok, hogy elgurul a fejem, mert pokolian hasogat a nyakam…
Kedlyesen vnszorgok hazafel, mikor Hati vgre elõdugja az orrt.
- Nem tûnsz tl frissnek. – ksznt.
- Hagyjl lgva. Fjok, mint llat. – vlaszolom minimlis lelkesedssel.
- Mgis csak Ana-t kellett volna vlasztanod.
- Soha, akkor inkbb ktszer a mai nap! Te is lttad mit mûvel Yoh-val. Ksz, de nem krek belõle. Csak egy forr frdõ kell s az gyam.
- Te tudod…
- n bizony. Neked a szned se lttam egsz nap, gyhogy csak hallgass.
sszetrten bredek. Fj mindenem tetõtõl talpig, nem meg mondtam, hogy izomlzam lesz?
- Fj nagyon? – krdi Hati az gy vgbõl.
- gy nzek ki, mint akinek brmije is fj?
- Igen.
- Akkor nem rtem a krdst. – fraszt tud lenni nha…
- Majd szlj, ha kellek. – ezzel eltûnik.
- Egyttrzsed igazn meghat. - motyogom az res szobnak.
Nyszrgve feltpszkodom, mert ht nem dglõdhetek egsz nap egy nyavalys izomlz miatt. Estre valamennyit javul a helyzet s mr a mosogats sem okoz pokoli knokat. A forr vz is javt a dolgon, de mg mindig ktsgbe ejt, hogy holnap suli plusz edzs. Szegny fejem… Mibe keveredtem mr megint?
- s ennek mi lesz az eredmnye? - krdezem Rent.
- Sokkal tbb furiokut szabadt fel benned, jval erõsebb leszel.
- Nem erre gondoltam. Hati hogy fog kinzni?
- Nem tudom, de ha vgre hajland vagy megcsinlni, akkor megtudod! - kezdem kiakasztani.
- J, rtettem.
Na akkor lssunk neki. A sima szellemkontrollig lazn eljutok. Most, ha jl rtettem, akkor ezt a formt kell feltlteni furiokuval, ahhoz, hogy ltrejhessen az ris szellemforma. A kt szablyba kezdem beleengedni a furiokumat, elg kimertõ, de rzem a vltozst. Valami felvillan, n meg a kvetkezõ pillanatban egy hatalmas farkas fejû harcos vlln tallom magam. Hû azannya!
- Hati? - krdem a farkastl.
- Igen. - rkezik a vlasz a kedvesen ismerõs rekedt hangon.
- Egy pillanatig a frszt hoztad rm. Hogy rzed magad?
- Soha jobban.
Na igen. Legalbb ngy mteres, knnyû pnclban, kt hatalmas szablyval a mancsban. vatosan megrintem a pofjt s rezni az ezsts bunda puhasgt. Eszmletlen! Kzben Ren is felvette ezt a formt Basonnel.
- Most prbljuk ki tmadsokat. – ezzel neknk ront. Kecsesen suhanunk el a dao mellett.
- Karomvihar! – a farkas suhogtatni kezdi a szablykat s egy hatalmas jgfelhõ jelenik meg elõttnk. – Adjunk nekik! – majd a jg megindul elõre. Ren kitrõmanõverbe kezd, sikerlni fog neki. m azt kell ltnom, hogy a jg is mozdul utna. – Ezt benzted cimbi!
- A fenbe! – aztn mr csak a jgdarabok kopogst hallom Bason pncljn.
Amint ell a porfelhõ Ren leinti a tovbbi harcot.
- Mg van mit fejlõdnd, de ahhoz kpest, hogy most hasznltad elõszr az ris szellemformt, ez gyes hzs volt.
- Ksz.
- De nehogy azt hidd, hogy ennyivel megszod, mg van kt ht az edzsbõl! – pedig mr kezdtem rlni.
- Most leromboltad egy illzimat te szvtelen szrnyeteg! – “te desen szvtelen szrny” teszem hozz magamban. Mert ht be kell ismernem, hogy az egytt tlttt hetek alatt idõnknt kiderlt rla, hogy egyltaln nem olyan kegyetlen, mint mutatja. s nekem is leesett, hogy bizony pasi, mghozz nem is akrmilyen! Gynyrû, aranysznû szeme van, istenien izmos teste s az arca, ha ppen nem dhng, akkor hihetetlenl aranyos.
- Azrt vagyok. – veti oda foghegyrõl. – Htfõn tallkozunk. – ezzel elindul haza.
sszeszedem a cuccaim s n is hazaballagok…
Csrg a telefon… Milyen telefon? Mikor vgre kinyitom a szemem s megltom a szekrnyen villog s cincog parnyt leesik. Ja, hogy ez… Tegnap szereztem s n hlye nem kapcsoltam ki jszakra. Valaki nagyon el akar rni, mert mg mindig nem tette le. Kzbe veszem, s megnzem a kirt szmot, de nem ismerõs. Lenyomom a hvgombot s flig stva beleszlok:
- Igeen?
- Ha nem veszik fel a telefont, az a tisztelet hinyt jelenti. – vlaszolja a hang. Ez tuti, hogy Ren.
- J reggelt neked is Ren. Jl aludtl? – s mg n vagyok a tiszteletlen… - Mirt keltettl fel? Nincs mra megbeszlve edzs.
- Elmehetnk most hozzd?
- Persze de mi…
- Majd inkbb szemlyesen. – ezzel lerakja. Menten megll az eszem! Nem elg, hogy felkelt reggel nyolckor, de mg titkoldzik is.
Kikszldok az gybl s igyekszem hamar magamhoz trni.
- Szval, mi volt az a rettentõen srgõs s titokzatos dolog amirt lhallban iderohantl? – krdezem, mikor mr a konyhban lnk a tea mellett.
- Nos… a csaldom igen befolysos az zleti letben s nekem, mint a Tao csald vezetõjnek idõnknt ms dolgom is akad, mint a smnharccal trõdni.
- Trj a lnyegre!
- Azt szeretnm! – mordul rm s kezd leesik, hogy zavarban van. Vajon mi a bs trtnhetett, hogy ez a hatalmas egval rendelkezõ emberi lny zavarba jtt tõle? – Szval ma este egy fogadsra vagyok hivatalos s kellene egy ksrõ. – bki ki vgre n meg majd a csszmet nyelem le keresztbe. Nmi intenzv khcsels utn megtallom a hangom.
- s mirt pont n?
- Mert ms lnyt nem ismerek.
- Ott van Ana vagy Tamara.
- Nincs az, az isten, amirt n Ana-t vinnm el, Tamara meg tl flnk, gyhogy te maradtl. – igazn kedves, nem?
- Nincs sok kedvem s amgy is fj mindenem. – hrtom a melt, ha rajtam mlik.
- Ha eljssz, kapsz egy ht pihenõt az edzsbõl.
- Megdumltuk! – ez azrt elg mltnyos ajnlat.
- Rendben. Este htre gyere hozzm, mert ellenõrizni akarom mit veszel fel.
- Nem fogok krumpliszskban megjelenni, efelõl biztosthatlak. – de piszok!
- Akkor htkor. – ezzel a tvozs hmes mezejre lp.
Nekem is mennem kell vsrolni. Kell valami estlyi flesg.
Na, ha ez nem tetszik neki, akkor lesheti, hogy elksrem brhova is. Kopogok, majd vlaszt nem vrva benyitok. Ren sehol, csak nmi kromkods szûrõdik ki a hlbl. Benn Ren ll a szoba kzepn s a nyakkendõjvel szerencstlenkedik. Szegny Bason prblja csittani.
- Nyugodj meg Ren mester, mindjrt jn Eve kisasszony s megkti azt a ruhadarabot.
- n is meg tudom ktni! – vgja r agresszv kismalac stlben.
- Veszem szre. Azrt hallani mr az ajtbl a szentsgelsedet, mi? Na mutasd azt a gald nyakkendõt!
De nagyobb a problma mint hittem, mert ez a lktt mg az inget is flregombolta. Megadan szusszanok egyet, majd kibjok a hossz fekete kabtbl s Renhez lpek. Elveszem a kezbõl a nyakkendõ nevû szrnyeteget s nekillok kigombolni az ingt. Egy darabig gyanakvan mered a kezemre, majd a tekintet tovbbvndorol s nmi meglepetst ltok feltûnni az arcn.
- Az ennl mlyebben dekoltlt s szûkebb ruht mr frdõruhnak hvjk. - jegyzi meg.
- Tveds, ez volt a legszolidabb az sszes kzl amivel a dlutn folyamn tallkoztam. Ha nem felel meg, akkor menj egyedl. – vgom oda. Erre vlaszul valamit morog az orra alatt, de nem rtem. – Most ha lehet ne ugrlj, mert megfojtalak. – fenyegetem meg s neki kezdek a nyakkendõktsnek.
- Azt nem mondtam, hogy nem j, csak kiss szokatlan.
- Rajtad meg a szmoking szokatlan, gyhogy nyughass, mert a vgn tnyleg tl szoros lesz. – mg nmi igazts s ksz. Jl ll neki azt meg kell hagyni. Nemsok a lpcsõn kopogok lefel, a kabt meg szik utnam. J hossz, tûsarkban is majd a fldig r. Lttam ilyet bõrõl is, majd kell egy olyat is szereznem. Elg szrevtlen maradhat a kt szablya…
A bejrat elõtt egy fekete limuzin parkol, na ma este minden fekete? A ruhm, a kabtom, Ren szmokingja s a lim is. Van nmi vmprfeeling a dologban…
Meghalok! lmos vagyok, unatkozom s kezd fjni a lbam. Mg csak alig egy rja jttnk, de n mr totl ksz vagyok. Eltipegek a svdasztalhoz, hogy zskmnyoljak valami innivalt, de a pisktim kezdik felmondani a szolglatot s kis hjn pofra esek. A szerencse azonban kzbelp egy vadidegen frfi kpben aki gyesen kap el.
- Ksznm. – dnnygm az orrom alatt.
- Nincs mit kisasszony. – felpislogok a hang gazdjra. Zafrkk szemek, fekete haj s gyomorforgat mosoly. – Ugye jl lttam, hogy az ifj Tao rfival rkezett? – krdi. Kivel? Ja, hogy Renre gondol…
- Igen. Netn ismeri az r? – gyanakv? Ki? n?
- Az egyik unokatestvrem fia. – ht nem nztem volna ki belõle. Netn az egsz famlia itt van? – s krem hvjon Can-nak kishlgy. Ugye n nem Japn?
- Nem, csak flig. Az desanym kanadai.
- Akkor gratullok a szleinek, mindkt np legszebb vonsait rklte tõlk. Megtudhatnm a nevt kishlgy? – istenbiz’ ha mg egyszer kishlgynek hv, pofn csapom!
- Eve, kicsim, ht meg vagy vgre, mr kerestelek. Gyere, be szeretnlek mutatni valakinek. – csendl fel mgttem Ren hangja. Kicsit lezsibbadok a “kicsim” megszltson, de itt az esly a meneklsre!
- Hell des, - kzben megragadom a kezt – kpzeld ez a kedves r megvott attl, hogy itt helyben kitrjem a nyakam. – csacsogom knyszeredett vidmsggal.
- Hla az gnek. – majd kzelebb hz maghoz. Igyekszem gy tenni, mint ha ez teljesen termszetes lenne. – Ksznm Can-san hogy megvta Eve-et. – majd sarkon fordul s megindul a tmegben. Mikor vgre elrnk egy kevsb zsfolt sarkot engednm el a kezt, de nem hagyja.
- Mostmr igazn elereszthetsz.
- Can egsz este figyelni fog. Mr jcskn harminc fltt jr, de a tizenves lnyokra bukik. Vigyzz magadra. – aztn flhangosan hozzfûzi: - Tudtam, hogy baj lesz ezzel a ruhval.
- Mi van a ruhmmal? – mr megint kezdi!
- Tl feltûnõ vagy benne, az itt a baj kedves. – kedves? Tl sok pezsgõt ivott?
- Neked megrtott a pezsgõ! Tudtam, hogy nem kellett volna elvllalnom ezt az egszet.
- Ne rtsd flre, az a gond, hogy tl jl ll neked ez a gnc. – ismt maghoz hz. – Szinte ragyog az a fehr bõrd s hozz ez a gndr lobonc… csodlatos! – mg szp, nem viccbõl ltem a fodrsznl, de azrt ez mgis tlzs.
- Ha szabad tudnom erre ki adott engedlyt? – krdezem Rent, mert a szemtelenje teljesen maghoz lelt s az arct a nyakamhoz frta.
- Ha Can azt hiszi, hogy hozzm tartozol, akkor le fog szllni rlad. A sajt rdekedben sznszkedj egy keveset. – sznszkedst akar? Megkaphatja!
Kiszabadtom a karjaim, s a tenyerembe fogom az arct. A szemn ltszik, hogy nincs ennek semmi baja a pezsgõtõl, ajnlom is, mert jl alaktst vrok tõle. Elõszr csak az arct simtom vgig az ajkaimmal, majd lassan a szja fel kzeltek.
- Te most mit mûvelsz? – krdi alig hallhatan.
- Hozzd tartozom, nem? Hadd lssa Can. – majd finoman megcskolom. Egy ideig csak tûri, majd viszonozza is a cskot. Innentõl kikapcsol a klvilg, csak mi ketten vagyunk…
Aztn, szinte egy vgtelennek tûnõ perc utn, elvlik tõlem, n meg jra tudok gondolkodni. Flve nzek az arcra. A szeme lzasan csillog, s mintha kiss elpirult volna.
- Vrj meg itt s nem mozdulj. – suttogja a flembe, majd eltûnik a vendgseregben.
Legalbb van idõm gondolkozni, hogy mit is mûveltem. Ha õszinte vagyok magamhoz, akkor be kell, hogy valljam, mr egy ideje svrogtam erre a cskra. Amikor nem jtssza a megkzelthetetlent, akkor nagyon aranyos tud lenni. Msrszt, nem rossz pasi. J a teste s gynyrûek a szemei. De ez akkor sem vezet sehova! Felejtsd el! Hirtelen felbukkan mellettem, majd kzen fog s elindul kifel a terembõl. Nmn lnk mg a limuzinban is. A lakshoz mr cipõ nlkl kaptatok fel. Ezek a vacakok felrnek egy egsz hnapnyi edzssel, komolyan. Benn vgre lezttyenhetek a kanapra. A lbaim feldobom a karfra, s vgignylok rajta. Nem tudom, hogy ennek a lkttnek most mi a baja, de kvncsian vrom, hogy mit fog kitallni.
Mr lassan fl rja semmi, Ren a szobjban, n a nappaliban. Mindegy, ha akar valamit, majd szl…
Mmm, nem hztam ssze a fggnyket este, hogy ide tûz a nap? Hunyorogva nyitom ki a szemem s nmi meglepetssel veszem tudomsul, hogy nem otthon bredtem. Megfordulok s jabb meglepetsknt Ren meztelen mellkasba tkzk. Ht… iz… ilyen kzel mg gyse volt hozz szerencsm, plne ennyire hinyos ltzetben. J, rajtam meg mg az estlyi van! Tekintetem jra s jra visszavndorol az alv smnra. Milyen lenne gy megrinteni? Biztos felbredne r, gyhogy inkbb nem prblkozom. vatosan felkelek, nehogy felbresszem, de pphogy csak felllok, egy kz fondik a csuklmra s visszarnt. Vistva zuhanok majd Ren mellkasn landolok. Nem tudom rtkelni az ilyen megmozdulsokat!
- Elengednl? – krdezem a szemtelenjtõl, de csak egy lmos mosoly a vlasz. – Nem krem mg egyszer ilyen szpen. A kvetkezõ mr fjni fog.
- De haraps a cicus! – anyd a cicus! Mrgesen karmolok az oldalba, mire felszisszen s elereszt. Villmgyorsan pattanok fel s hzdom kartvolsgon kvlre. – s mg karmol is.
- Ne merj cicusnak hvni, mert kitpem a nyelved! s rlj, hogy nem a szemed cloztam! – mordulok r. Ren fell s ledobja magrl a takart, de hl’ istennek nem kapok szvrohamot, mert van rajta egy hossz, fekete pizsamanadrg. Huh, ez kzel volt! – Ha nem nagy gond n mennk haza.
- Jl van. – gyansan nyugodt.
- Akkor egy ht mlva tallkozunk.
- Mirt? Elutazol? – krdi meglepetten.
- Arrl volt sz, hogy kapok egy ht pihit, mert elmentem veled arra a nyomorult fogadsra. – tudtam, hogy elfelejti!
- Nos, ha ezt grtem akkor viszlt egy ht mlva. – ezzel magra kap egy fekete kntst s eltûnik a konyha irnyba. Pislogok egy sort, de hamar tlteszem magam a megrzkdtatson s lelpek, mielõtt meggondoln magt…
Ma dlutn mr sajnos edzs, pedig milyen j volt az elmlt pr nap! Semmi fizikai knzs, semmi lelki knzs… Na, nehogy flre rtsd! A lelki knzs nlam annyiban nyilvnul meg, hogy egsz vgig Ren mellett vagyok, de nem taperolhatom le azt a pomps testt s szvesen megismtelnm az estlyen trtntek egy rszt… Ez rszemrõl baromi nagy hiba lenne, hisz egy bartsg vgt jelenten. Akkor inkbb marad a lelki knzs.
H, ez baromi hideg! Mg a fogam is megfjdult tõle, de mr csak pr falat van… m odafent biztos gy gondoljk, hogy ez mr tlzs, mert felberreg a csengõ. Kelletlenl megyek ajtt nyitni, de csak Ren jtt, ja, tnyleg, ma edzs van!
- Hel… l. – ksznk neki, de a szm mg tlzottan el van fagyva, hogy rendesen tudjak beszlni.
- Neked is, mi van, nem tudsz megszlalni? – krdi s kiss gyanakvn nz rm.
- Csak… csak jgkrmet ettem s elfagyott a szm, de semmi komoly. – kezd olvadni!
- A vanlia illatt n is rzem, de minek ettl annyit, ha utna nem tudsz beszlni?
- Ezt imdom a legjobban s ht volt a mlyhûtõben egy egsz doboz…
- J, rtem, de mit mondtam neked a tpllkozsrl? – krdi szigor pofval, m nehz ilyesmire figyelnem, ha mg a szokottnl is izgibb cucc van rajta. A menetrendszerinti fekete, bõ nadrg egy fehr, ssze-vissza nyirblt pands plval. Inkbb nz ki hajhlnak, mint plnak, de remekl kiadja a hasizmait s az egsz felsõtestbõl mindssz a mellbimbit takarja csak. Nem tudom eldnteni, hogy rljek vagy bosszankodjak a bemutat tkletlensgn…
- Nem tudom, mert mr msodik mondat utn elvesztettem a fonalat. – felelem pimaszul. Erre elkerekedik a szeme. – Nyugi, csak vicceltem. Fontos a tpllk, mert az ad csak elg erõt a harchoz. Ne egyek feleslegesen mindenfle marhasgot s gyorsttermi kajkat. De annyira knyrgtt az a fagyi, hogy muszj volt… - igyekszem minl rtatlanabb arcot vgni, s gy tûnik hogy sikerl mert gyansan megremeg a szja szle. – Komolyan, a jgkrm kezdte! – Bizonygatom heves blogatssal mire elkezd vigyorogni.
- Hiba prblkozol, gyse szod meg az edzst. – szlal meg hirtelen elkomorodva. – bakter! Pedig mr kezdtem remnykedni…
- Figyelsz!
- Mint llat. – vlaszolom.
- Ez nem volt vicces. – jegyzi meg fanyar kppel Ren.
- Most kezdjk, vagy mg piszklsz a humorom miatt? – igen, ideges vagyok, mert most jtt el az edzs vge s Ren egy prbt tallt ki, hogy letesztelje, hogy mennyit fejlõdtem.
- Igazad van. Akkor most fogd ezt a rizsszemet s ezt a filcet. Majd rd r a neked legkedvesebb szemly nevt.
- Jl raktak tged ssze? Ez egy rizsszem, ha nem tûnt volna fl! Erre nem lehet rni!
- Csak csinld!
- J, j. – nagy knkeservvel felvsem r Hati nevt. – Tessk. – adom a mestermûvet Ren mancsba. A smn sztnz a kies tjon – ja, ha nem mondtam volna kihozott a hegyekbe s egy kiss szikls fennskon llunk – majd a rizst j messzire hajtja.
- Most pedig keresd meg. – ez totl nem komplett!
- Ma nem vagy formban. pp az elõbb dobtad el valahova! s egy nyomorult sziklamezõn llunk!
- Tudom. De addig nem msz sehova, mg meg nem talltad.
Csak nyugalom. Ha krbe-krbe rohanglok s a kveket emelgetem, azzal nem megyek semmire. Dhsen felkapaszkodok egy szikla tetejre, majd lehelyezkedem s magamhoz szltom Hatit.
- Valami baj van? – krdi mikor mr mellettem ll.
- Csak figyelj. Az utols feladatunk, hogy megtalljunk egy, a te neveddel elltott rizsszemet.
- Csak viccelsz, ugye?
- Nem. Most megcsinljuk a llekegyestst s te onnantl csendben maradsz, nem zavarsz a koncentrlsban, de mindenkpp nyitottnak kell lennie a lelknknek, mert csak gy sikerlhet. Ok?
- Akkor rajta.
Miutn megvolt a llekegyests, azon gondolkodom, hogy miknt kezdjem keresni. Felesleges lenne Hati rzkszerveit hasznlnom, hiszen nem szimatolhatom vgig az egsz placcot. J, prbljuk mskpp. Meg van! azltal, hogy a rizsre rtam a nevt, egy emlket ktttem a maghoz, ha emlket adtam neki, akkor emlkek ltal fogom tudni meg tallni.
Emlkeket, Hati, emlkeket!
Nem kell ktszer mondani. Lelki szemeim elõtt jeges pusztasgok, gynyrû fenyõerdõk vonulnak el. rzem a bõrmbe mar hideg szrsait, de n csak rohanok, hisz megtehetem, szabad vagyok! Hirtelen emberi arcok bontakoznak ki a vakt fehrsgbõl, majd nyomtalanul enysznek el. Aztn magamat ltom, ahogy otthon, Kanadban rohanunk Hatival az erdõben. Egyszer csak egy apr fnyes pont ragyog fel elõttnk, mi pedig arra vesszk az irnyt…
vatosan nyitom ki a szemem s dbbenten pislogok krbe. Minden nyakig havas s jg bortja a sziklkat. Itt meg mi trtnt? Alig pr lpsre onnan, ahol n lk egy alacsony jgoszlop emelkedik. Lemszok a sziklrl s odastlok. Lm, rajta a rizsszem.
- Ren! Meg van! – kiablom bszkn, de nem rkezik vlasz. Csak nem itt hagyott? Aztn jobbrl mozgoldst ltok. Egy hkupac mozgoldik, majd a tetejn kibukkan Ren haja. Ja, csak betemette a h.
- Mit mûveltl te boszorkny? – krdi mikor sikerl kisnia magt.
- Te mondtad, hogy keressem meg a rizst, n pedig Hatival sszefogva megkerestem. Tessk. – ezzel felmutatom az emltett magot.
- Ez mg ok, de hogy a fenbe jegelted le a krnyket s engem?
- Csak annyi biztos, hogy emlkeket idztnk a farkassal s ht… gy ltszik ez itt is megmutatkozott.
- Ht meg! De tmentl a vizsgn. Sok sikert a tovbbiakhoz. Innentõl magadnak kell a sajt technikidat kifejleszteni. – ezzel elindul haza.
Hmm, azt hittem hogy valami komolyabb lesz a prba, br be kell valljam, hogy a hatsa azrt igen ltvnyos. Na de mindegy. Vgre befejezõdtt a tbb hetes knzs. Gyernk haza!
pp a kulcsaim keresem, mikor Hati elõbjik s morogni kezd.
- Mi az?
- Valaki van benn.
- Az nem lehet, hisz zrva az ajt.
- Akkor is van benn valaki! – nem lttam mg ennyire beszva.
- J, rtem. Hati, a szablykba! – miutn a farkas eltûnt kinyitom az ajtt, de nem ltok semmit, mert tk stt van. A kapcsol utn tapogatzom, mikor a szoba tls sarkbl nevets csendl. – sikerl fnyt kapcsolnom s meglepetten kel tudomsul vennem, hogy vadidegen pasas l a fal melletti szken. – Maga meg ki a bs hall? – krdem nem tl kedvesen.
- Darius vagyok. s igen jl mondtad, maga a hall, legalbbis a tid! – ezzel felpattan, elõvarzsol kt ostort s tmadni kezd.
Kell pr msodperc, hogy leessen, szellemkontrollt hasznl. De nem kne sokig filozoflnom, mert a mellettem lvõ szekrny szilnkokra hasad a csaps nyomn. H, ez csak hajszlon mlt! Szemmel kvethetetlen tncot jrnak a fegyvereink, a btorok snylik meg leginkbb. Ezt a tempt nem fogom sokig brni! s bekvetkezik amitõl a leginkbb tartottam, hibt vtek az egyik mozdulatban s az egyik ostor pokolian fjdalmas, vrzõ sebet mar a bal karomra.
- Mirt is harcolunk tulajdonkppen? – krdezem a tagot, htha idõt nyerek.
- Meg kell tiszttani a vilgot a gonosztl. Yoh Asakurnak s az sszes csatlsnak pusztulnia kell! Mr gy is tl sokig vrtunk, nagyon megerõsdtek a mindent bebort sttsg erõi! – magyarzza nekihevlten, de a tmads ereje nem cskken.
Ez gy nem lesz j! Hati segts!
Emlkek sorjznak elm: a havat felkavar dermesztõen metszõ szaki szl, mely nyomn nem marad let. Csak halott fehrsg… Mikor aztn vgre elszakadok a kietlen tjtl azzal kell szembeslnm, hogy ismt lejegeltem a krnyezetem s vele egytt Darius ostorait is. Nem ttovzok. Odacsapok a fagyott bõrostoroknak, amik szilnkokra trnek.
- Ezzel mg nincs vge boszorkny! El fogjuk puszttani a sttsget! – majd a dilis rge tvozik a kitrt ablakon. Ha valaki mg egyszer boszorknynak titull, isten biz’ felkockzom! Nem boszorkny, hanem smn a szentsgit!
Aztn arra leszek, figyelmes, hogy elejtettem az egyik szablyt. Majd tudatosul, hogy igen csnyn helyben hagytak. Sebek mindentt s az sszes vrzik. Kell valaki, aki bekti, ja s kell egy, nem kt doboz fjdalomcsillapt, vagy esetleg egy gumikalapcs. Mivel Ren lakik a legkzelebb, ht indts hozz.
- Hati, hol vagy? – hvom a farkast, mert nem ltom sehol.
- Bocsss, meg de tl gyenge vagyok hogy veled maradjak. –csendl a hangja valahonnan.
Most mr tnyleg irny a smn…
- H! Finomabban, ha krhetnm! Ott pp folytonossgi hinyos a bõrm, ha nem tûnt volna fl!
- Vagy rendesen bektm vagy hagyom, hagy vrezz el. - vg vissza Ren, mikzben a bal karomat fslizza. - Mi trtnt tulajdonkpp?
- Mikor hazartem, egy Darius nevû, rosszarc alak vrt a laksban. Egy smn s valami olyasmit magyarzott, hogy Asakura ssze csatlsnak pusztulnia kell. - ezen elhmmg egy darabig.
- s mitõl rokkantl le ennyire?
- Szerinted mennyi az eslyem kt ostorral szemben? Õszintn? Elrulom, hogy semmi! Totl sztvertk a lakst, gyhogy apm boldog lesz, ha megtudja. Ki kell tallnom valami hihetõ magyarzatot… - nem lesz egyszerû.
- Hogy gyõzted le?
- Ht… sikerlt megint mindent lejegelnem s gy ssze tudtam trni az ostorokat.
- s addig hol alszol majd? – rdeklõdik. Na ez fogs krds.
- Nem tudom. Elballagok Yohkhoz, htha van hely.
- Nem javaslom, mert Ryu is pp a vrosban van s ott lakik ilyenkor. Mirt nem maradsz itt?
- Csak lb alatt lennk… - na neem. Tl veszlyes Rennel egy fedl alatt. Plne ha csak egy pizsamanadrg s egy nyitott fekete knts van rajta. Az n nuralmam pedig alapesetben is igen csekly.
- Nem leszel tban. Egynmely srls pedig igen csnya. Nem rtana, ha egy darabig pihennl. Ajnlom, hogy zuhanyozz le s aludd ki magad. Mindjrt hozok tiszta ruht. - ezzel elindul a szobja fel. - A frdõ a msodik ajt balrl.
Igyekszem a ppp vert bal lbamra nem slyt helyezni, de mg gy is rohadtul fj. Bebicegek a mr emltett helysgbe.
- Tessk, remlem j lesz. - hallom a htam mgl. Ijedten fordulok, meg, ami ellen a htsebeim hevesen tiltakoznak.
- A frszt hoztad rm. s ksz. - nyszrgm, mikor levegõhz jutok.
Ren biccent egyet s becsukja maga utn az ajtt. Gyors tisztlkods utn vgre lefekhetek a megvetett kanapra. Komolyan, ksz lds. Hamar elalszom…
Nem birok mozdulni s a sttbõl lecsap ostor jabb s jabb fjdalmas sebet mar a bõrmre. A krlvevõ sttsgbõl felhangzik a gonosz kacaj s egy karcos hang ezt suttogja:
- Hiba minden. Letpem a bõrt s a hst a csontjaidrl. Lassan s fokozatosan. Minl jobban szenvedsz, nekem az rm. Sikts kislny! - s az ostor jra s jra a hsomba mar. Az tseket visszhangozzk a sikolyaim…
- Eve! Eve! bredj, ez csak egy rossz lom! Hallasz engem? Mindent csak lmodsz. Nyisd ki a szemed s vge lesz! - hallom Ren hangjt. Mikor kinyitom a szemem ltom a lmpafnyben sz nappalit s a smn kicsit lmos s aggd arct.
- Semmi… semmi baj csak rosszat lmodtam. Bocsnat, ha felbresztettelek. - motyogom s letrlm a ksza knnycseppeket. Pokoli fjdalom ksri minden mozdulatom. vatosan felhajtom a takart, hogy megnzzem a ktseket. Ez nem lehet! Kptelensg! Kt jabb korbcsts hzdik a lbamon s erõsen vreznek…
- Te j g! Mi trtnt veled? - hrdl fel.
- lmodtam s lmomban ktszer megtttek az ostorral. De hogy kerlt ide a seb? Mi a fene folyik itt? - mintha kezdenk pnikba esni.
- Nyugodj meg. Gyere, tktm ezeket is.
Picit ksõbb mr egy cssze forr zld tea trsasgban nyugodtabban trgyaljuk az esemnyeket.
- Teht azt mondod, hogy egy varzslt hasznltak, hogy engem megsebezzenek? - meredek hitetlenkedve Renre.
- Igen. Õsi mdszer s nem megsebesteni, hanem meglni akartak. Szerencsre felbredtem a siktozsra. - jobb nem belegondolni, mi trtnt volna, ha nem… - Nyugodj meg. Egy j darabig nem fog ilyesmi trtnni, s amgy is, hamar vgznk velk.
- gred? - krdem.
- grem, de addig is vgre pihenned kell.
- Nem akarok!
- Nem lesz semmi baj. - ezzel a nappaliba megy s felkapja a prnm, majd elindul a szoba fel. - Gyere.
Benn sttsg uralkodik, csak a fggny egy apr cskjn vetl be a holdsugr. A prnt az gyra dobja s leheveredik. Csak llok s bambulok. Mi folyik itt?
- Gyere s fekdj le. Brmilyen hihetetlen, de n is szeretnk aludni valamennyit. A legjobb dolog a rmlmok ellen, ha valaki van melletted. - ezzel megpaskolja a mellette lvõ helyet. Fj mindenem, fradt vagyok s flek. Pokolba a vilggal! Vigyzva fj tagjaimra lefekszem s elvackolok. Nem kell ringatni, hamar elnyom az lom…
Arra bredek, hogy elzsibbadt az egyik karom. Biztos elfekdtem. stok egy nagyot s kipillogok a fejembõl, majd meglepetten konstatlom, hogy nem n fekdtem el a karom, hanem Ren! A fejt a jobb karomra rakva alszik. Na, ez gy nem lesz j haver. vatosan kiszabadtom zsibbadt vgtagom s megmozgatom az ujjaim, hogy visszatrjen beljk a vrkerings. Egy pillanatig eltprengek, hogy mit is keresek itt, aztn minden eszembe jut. Ebben a pillanatban Ren hanyatt fordul s teljes sebessggel a lbamra dobja a karjt. , hogy az a! Az g rogyna r de magasrl! Knnybe lbad a szemem a fjdalomtl. Dhsen meredek r, de a haragom villmgyorsan elprolog. Angyalian nyugodt arc, vkony, de izmos test, meleg bõr. Hmm, j lenne jra elvackolni, hozzbjni s aludni mg egy kicsit… Na haladjunk! Felkelek, vigyzva nehogy felbresszem, s a konyha fel veszem az irnyt. Nem sokkal ksõbb Ren is felbred, mire kir mr ksz a tea s a reggeli is.
- Ennyire mg nem vagy jl. Fekdj vissza szpen. - zavar ki.
- De mr semmi bajom s utlok csrgni!
- Nem rdekel. Lesrltl, muszj pihenned, ha akarsz valamit tenni Darius ellen! - ez azrt elg meggyõzõ indok. Engedelmesen hagyom, hogy visszatereljen a nappaliba. Puha helyet ksztek a kanap egyik sarkban, ide telepszem. - Most elmegyek s beszlek Yohval, addig te itt maradsz s nem mozdulsz ki. Hvd elõ Hatit, hogy legyen aki vigyz rd.
- De n is menni akarok! - tiltakozok.
- Itt maradsz s ksz! Nem hasznl a sebeidnek, ha sokat mozgatod õket. - ezzel rszrõl lezrtnak tekinti a vitt, mert visszamegy a szobba s kicsivel ksõbb mr utcai ruhban kerl elõ.
- Ha mr annyira indulatba jttl, lgyszi ugorj el a laksomhoz s nzz szt, htha akad nmi hasznlhat ruha mg.
- Rendben. - br az arcrl nem st a lelkeseds. - Igyekszem vissza. - majd elhagyja a lakst.
Vgre csend s bke. m kr ilyen hamar rlnm a magnynak, mert Hati elõbjik s mellm telepszik.
- Hogy vagy? - krdi.
- Mg fjok egy kicsit, de mr mlban. - beletrok a puha ezsts bundba. - s veled mi van? Nem viselt meg nagyon a tegnapi?
- Csak a bszkesgem szenvedett csorbt. Nem tudtalak elgg megvdeni…
- Na ezt most hagyd abba! Igenis, hogy megvdtl. Nlkled mr halott lennk, ezt a pr karcolst pedig kiheverem. Vilgos voltam? - krdezem tõle, mikzben a fejt a kezembe fogva a szemt figyelem.
- De engem bnt a dolog. Te szenvedsz most azrt, amit n rontottam el. Jv akarom tenni!
- Akkor majd sztcincljuk Dariust s a szellemt. Amgy milyen az õrszelleme? Nem tudtam azonostani.
- Egy rmai gladitor, ha jl emlkszem. Veszlyes ellenfl.
- Igen, ezt mr tapasztaltam…
- Van egy tletem! - mordul fel hirtelen a frszt hozva rm.
- Mi az?
- Meggygytalak! - szerintem flrebeszl.
- Hogy gondoltad?
- Prbljuk meg a llekegyestst s megltom mit tehetek a varzserõmmel.
- A middel? - kicsit meglep a dolog.
- Majd megltod.
Vgl is nem veszthetek semmit. Grdlkenyen megy a dolog. Furcsa jra ezt a technikt hasznlni, de most hagyom hagy irnytson a farkas. Ketten osztozunk a testemen, de n csak ltom s rzem, hogy mi trtnik velem. Idegen erõszikrk pattannak a bõrmn, mgia feszti a hsom. A sebek elõszr feltelnek, majd fokozatosan elhalvnyulnak. Mg nem tkletes a dolog, mikor Hati visszavonul s klnvlunk.
- Sajnlom, de csak ennyire futotta, mg nem jttem helyre teljesen. - lihegi. - Most mennem kell. Ne haragudj. - ezzel eltûnik.
Lnyegesen jobban rzem magam. Csak a lbamon lvõ kt legfrissebb heg maradt, a tbbi szinte nyom nlkl eltûnt. Az rra pillantok, jesszus, majdnem kt ra telt el a gygytssal. Valaki zrg a bejrati ajt zrjval. Nem szeretnm felkszletlenl fogadni, ht elõkapom a kanap al rejtett szablykat s tmadllst veszek fel. Halk szitkozds, jabb zrgs, majd nylik az ajt s egy nagy halom csomaggal tallom magam szembe, melyek mgl Ren haja kandikl ki. Mi folyik itt? Leengedem a pengket s flrellok az tbl.
- Mi trtnt? Mi ez a rengeteg holmi? - krdem.
- Voltam a laksodban, pontosabban ami megmaradt belõle. Ugyanis kigett az egsz. - biztos rosszul hallottam!
- Hogy a fenbe? Hiszen csak verekedtnk!
- Utlag, figyelmeztetskpp gyjthattk fel. Ezek meg ruhk, hisz minden porr gett s hoztam kajnak valt is. Beszltem Yohval. Lyserget is megtmadtk, semmi komoly, de nem az a Darius nevû tag volt, hanem valami nõ. Jut eszembe, milyen Darius õrszelleme?
- Hati szerint egy gladitor. - kzben visszarakom a szablykat a rejtekhelykre.
- rdekes… H, mi trtnt a sebeiddel? - kilt fel meglepetten.
- Hati meggygytott, de nem volt elg ereje a teljes javtshoz, mr csak kt csnya seb van, a tbbi teljesen rendbe jtt.
- Ezek gygyulshoz legalbb egy ht teljes pihens kellett volna! Szp teljestmny. Na nzd meg ezeket a gncket, hogy jk-e. - dob felm egy tskt. - Rnzsre vlogattam.
- Ok, egy pillanat. - ezzel eltûnk a szobba ltzni.
- Vrj, ez is hozz tartozik. - szl utnam s egy kisebb tasakot nyom a mancsomba.
Most mr tnyleg megnzem mit is kaptam. A nagyobbik egy fekete plt s farmert rejt. Klasszul nznek ki, fõleg a pl, az elejn a farkassal. Jkedvûen lesekszem a kisebbik tartalmt s mikor vgre kihalszom a benne lvõ feketesget nem tudom eldnteni, hogy nevessek vagy mlyen megbotrnkozzak. Csak ttogok a megdbbenstõl. Egy csinos fekete melltartt talltam benne, mely jszervel csak fekete csipkbõl ll. Mg van valami a zacsiban, egy apr fekete tanga - ennl kisebbet mr nem is gyrtanak szerintem - s egy pr hossz szr szivrvnysznû zokni. Nmi tancstalan fejvakars utn ravasz terv fogalmazdik meg bennem. Elõszr a plt s a farmert veszem fel, majd kibaktatok bemutatni a vgeredmnyt.
- J a mret? - krdi a smn fapofval.
- Igen, tkletes. Nagyon aranyos a farkas. - ezzel visszavonulok jra ltzkdni.
El kell ismernem, Ren nagyon j szemmrtkkel van megldva, mert a csipkecsoda tkletesen passzol, br alig takar tbbet egy ftyolnl. A maradk - szinte zsebkendõnyi - holmit is eligazgatom magamon, egyformra hzom a zokni szrait, majd felvetett fõvel kivonulok. Nekem httal pp kifel bmul az ablakon, mikor kilpek. Figyelmeztetõen megkszrlm a torkom. rdeklõdve fordul meg majd kikerekedett szemmel gy marad.
- Szerintem ez is pont mret, br - az n zlsemnek - kiss tl tltsz, nem? - semmi rtkelhetõ vlaszt nem kapok, mert csak ttog, mint hal a parton. Lassan odastlok hozz s arcon cskolom. - Kszi a ruhkat, des vagy. - majd sarkon fordulok s eltûnk a szobban.
Benn halkan kacarszva ltzk vissza. Ezt a reakcit! Mg szerencse, hogy tl dbbent volt, ahhoz hogy brmit tegyen! De komolyan, megrte a dolog. Vidm mosollyal megyek a nappaliba, Ren sehol, m a frdõbõl vzcsobogs hallatszik. Tancstalanul vllat vonok majd a konyha fel irnyzom lpteim, hogy nekilljak valami ehetõt fõzni. Kilesek a nappaliba, htha elõkerlt, de sehol senki, viszont a tetõre vezetõ ajt nyitva. Mit keres ez odakinn, hiszen szakad az esõ! Nem rtem n az embereket… Mr ksz a tszta s a szsz, de Ren mg mindig sehol. Nmi tprengs utn a hts ajthoz megyek. Kinn vakstt s hûvs esõ fogad. Keresnem kell egy darabig a tetõre vivõ ltrt, de baj nlkl feljutok. Gynyrû kilts fogad. Szinte tengerknt csillmlanak a vros fnyei. A peremtõl nhny lpsre pedig ott l Ren az esõben. Odaballagok s n is lezttyenek a vizes betonra. H, ez hideg! Ez a lktt meg dlutn ta itt csrg. Nem mozdul rkezsemre, flig lehunyt pilli all bmulja a vrost.
- gy csak megfzol. Gyere, ksz a vacsora.
- Nekem semmi bajom. Menj be s hagyj egyedl! - felettbb mogorva.
- Mozdulj meg! Hidd el, jl fõzk, nem fogsz belehalni s nem rtana valami szraz gnct is felvenned.
- Azt mondtam, hogy tûnj el! - itt bepccenek.
- Igazad van! A frsznak trm magam, de ha mg egyszer gy mersz beszlni velem, letpem a fejed! Nem vagyok se cseld, se Bason! - ezzel felkelek s otthagyom, felõlem megfagyhat!
Visszarve a laksba sszeszedem a szablyim, visszacinclom a szakadt holmim s nem pp finoman becsukva az ajtt tvozom…
- Ez nagy ostobasg volt a rszedrõl. - hallom Hati mly hangjt mglem.
- Ne szlj bele!
- s most hova msz?
- Elsõ krben keresek egy telefont, beszlek apval, hogy kldjn pnzt, majd holnap reggel keresek egy j lakst.
- Te tudod. - ezzel magamra hagy.
Apmat knnyû meggyõzni, hogy ezrt igazn nem fontos hazajnnie. A telefonbeszlgets utn egy rval mr a szmlmon a pnz.
- Igazn knyelmes az j od. - jegyzi meg a farkas, mikor szemgyre veszi j otthonom.
- Na igen, legalbb az enym s nincs kigve vagy sztverve.
Vadonatj btorok, ruhk s egyb hasznlati eszkzk. Valami azonban mgis zavar. Vajon mi van Rennel? Dhsen morranok egyet s folytatom a pakolst. A fent rdekli! Remlem tdõgyulladst kapott s belehalt! Tusk! Mg morgoldok egy keveset pakolszs kzben. pp a ruhkat szortrozom, mikor csengetnek. Ki lehet az? Senki sem tudja, hogy idekltztem. Biztos valamelyik szomszd. Igyekszem bartsgos arckifejezst lteni, mg a zrral bbelõdk, de amint felismerem a ltogatt ez a ksrletezsem csfos kudarcba fullad s elg dhsen meredek az elõttem ll Tao gyerek arcba.
- Mi van? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Ht… szval… csak bocsnatot szeretnk krni a tegnapi miatt. - vlaszolja flig vrsdve. Ht menten lehidalok! Ezeket a szavakat se hallottam mg tõle! Mivel ilyen rendes volt, ht nmileg megenyhlk s beengedem.
- Ne nzz szt nagyon, mg csak ma kltztem be s kiss szt van rmolva. - elg spadtnak tûnik. Beteg lenne? - Megfztl? - krdezem, mikor mr a konyhban lnk a tea mellett.
- , dehogy csak… - itt a khgs belefojtja a magyarzkodst. Beteg, de rendesen.
- Ltom remekl vagy. - ezzel felkelek s elõsom a szolidan tombol kosz mlyrõl a lzmrõt. - Mrd meg a lzadat. - javallom.
- Semmi szksg r, jl vagyok. - tiltakozik elg erõtlenl.
- Nem rdekel, nem halsz bele. - majd a kezbe nyomom a lzmrõt.
Negyed ra telik el, mire kiderl, hogy "csak" 39 fltt van a lza. s mg semmi baja… Mikor indulni kszl a lelkre ktm, hogy ha hazar vegyen be valami gygyszert. pp csak folytatom a pakolszst, mikor Hati bukkan elõ Bason trsasgban.
- Gyere gyorsan!
- Hova? Mi trtnt?
- Nem messze Ren mester sszeesett!
Lefel csrtetek a lpcsõhzban, mikor eszembe jut egy krds.
- Honnan tudod, hogy mi trtnt vele? - krdem a mellettem lohol farkast.
- pp szt akartam nzni a krnyken, mikor szrevettem s tallkoztam Basonnel aki szintn hozzd indult, hogy segtsget krjen.
s valban. Egy hztmbnyire ott hever a hideg betonon. Eszmletlen s hiba prblom ntudatra trteni, hasztalan. Felnyalbolom s elindulok hozz, mert nlam mg nincs elg hely, hogy letegyem. Mire elrem a lakst, hlt adok a rgebbi edzsekrt, valamennyit erõsdtem s elbrom a magatehetetlen testet. Mikor vgre lerakom az gyra rgtn orvost hvok…
n mondtam, hogy tdõgyulladst fog kapni! jra lzmrs, de nem hasznlt semmit a gygyszer, mg mindig 39 fltt van. Drasztikus mdszerhez kell folyamodnom. Kibjtatom a plbl s a farmert is lehmozom rla, majd a frdõbe megyek s az ott fellelhetõ trlkzõket hideg vzbe ztatom. Mikor jl kicsavartam õket visszamegyek a szobba s a betertem vele Ren testt. Remlem ez mr javt valamennyit. stok egy nagyot, csak gy csattan a fogsorom. Na igen, aludni kne egy keveset. Leveszem az gyrl az egyik prnt s kertek egy takart, majd knyelmes helyet ksztek a fal mellett s lefekszem aludni.
Az esõ kopogsra bredek. Kinn mg mindig stt. Flvakon megnzem az idõt, mindssze kt rt aludtam, de nem baj. Nzzk, hogy van a beteg. Hl' istennek lejjebb ment a lza. Leveszem rla a trlkzõket s kt takart tertek r. Kicsivel ksõbb mr a konyhban lk s eszek. Minek jtt el hozzm, ha ilyen beteg? llj! Egyltaln, honnan tudta, hogy hova kltztem?
- Hati!
- Igen? Hvtl? - krdi az elõtûnõ farkas.
- Te bolhs dg, n agyontlek! Te voltl, igaz?
- Mi voltam n?
- Te rultad el Rennek, hogy hova kltztem!
- Ht… szval csak megkrdezte, s mivel segteni akartam, ht megmondtam. - , a j szndk rtatlansg.
- Mg egy ilyen s kicibllak abbl az ezsts bunddbl! Te… - a mondat befejezetlen marad, mert ttova lptek hangzanak fel a nappali felõl s a kszbn megjelenik Ren. Alig ll a lbn s dõl rla a vz.
- Te mirt keltl fel? Gyernk vissza!
- Szomjas vagyok. - motyogja alig hallhatan.
- Rendben, akkor most visszamegynk, lefekszel n meg hozok neked vizet. - ezzel tkarolom s betmogatom a stt szobba. Amint vzszintesbe kerlt, elrohanok vzrt s vatosan megitatom. A bgrt a kisszekrnyre rakom n pedig az gy mell lk.
Hamar lomba zuhan, de nem akarom itt hagyni, ha esetleg szksge van valamire, ne kelljen megint felkelnie. A htam azonban nem tolerlja az tletemet, mert hamar fjni kezd. Nmi fszkelõds utn a knykm s a fejem az gyra tmasztom. Huh, ez mindjrt jobb! Ren bksen alszik, de n is lmos vagyok mg. Nem szabad elaludnom…
Valami az arcom csiklandozza, mi az? Kelletlenl nyitom ki a szemem s Ren aranyl szemeibe pislogok elg kzelrõl. A fene, elaludtam! Az õ ujjai rtek hozzm, ez keltett fel. Elgmberedett tagokkal nyjtzkodom egyet s igyekszem felbredni.
- Hogy vagy? - krdem a beteget.
- Jobban, de mi trtnt?
- Eljultl a lztl.
- s hogy kerltem haza?
- n hoztalak. Most viszont haza kne ugranom. Kibrod addig egyedl?
- Persze, de nem muszj visszajnnd, nincs semmi bajom. - mr megint kezdi.
- Nem krdeztem. Megllni sem tudsz a lbadon, gyhogy |
AJÁNLOM AZ OLDALT
